P. Anton Gots atya 50 éves szerzetesi munkássága, élete

 

 

50 éve szentelték pappá az idén 75 esztendős  Anton Gots atyát, a magyarországi Kamilliánus Rend elöljáróját, a Curate infirmos Közösség lelki vezetőjét!

Kettős jubileuma alkalmából az egész Curate infirmos Közösség nevében kérjük rá Isten áldását, adjon neki erőt, egészséget, hogy segítségével a Szent Kamill-i eszme tovább terjedhessen Magyarországon!

 

 

 

 

 

A hit erejével tudtam és tudok segíteni

 

Anton atya idén ünnepli aranymiséjét. Sokan gondolnak rá hálás szeretettel. Sok-sok ima száll fel érte az égbe, kórházak, szociális otthonok, meg az otthon ápolt betegek sorából, akiket felkeresett szeretettel sugárzó, gyógyító szavaival. És sokan várják ma is, minden egyes napján a hétnek. Születésének is jubileuma van, rövidesen 75 éves. Meg kell, hogy szólaltassuk őt.

 

    - 1934.július 27-én születtem Mosonszentjánoson, a mai Jánossomorján. Szüleim svábok, magyarországi németek voltak. Édesapám egész életében beteges ember volt. 1945 áprilisában halt meg. Édesanyám, Molner Erzsébet szeretetben nevelt engem és nővéremet, Julcsit. Egy igazi jó katolikus család volt a miénk. Isten segítségével, nagyon kemény munkával építettük fel otthonunkat. A helyzetünk még nehezebb lett 1945 decemberében, amikor is egyik napról a másikra el kellett hagynunk a házunkat, otthonunkat. Az utcára kerültünk, hajléktalanok lettünk. 1946 márciusában Ausztriába menekültünk, Burgenlandba. Igen nehéz időszak következett. Úgy éltünk, mint a rabszolgák, mindent megtettünk, csak hogy meglegyen a mindennapi betevő falatunk. Mezőgazdaságban, kemény fizikai munkát végeztünk. Gyerekként, 13 éves voltam, amikor éreztem az Isten hívását a papi szolgálatra, és beléptem az Osztrák Kamilliánus Rendtartományba, a Juvenátusba, ami akkor Kramsach Tirolban volt. A gimnáziumot rendkívüli sorrendben végeztem el, ugyanis már 17 évesen beléptem a noviciátusba. Az ideiglenes fogadalmat a kamilliánus rendben 18 évesen, az örökfogadalmat pedig 21 évesen tettem le. Teológiát a németországi Münsterben végeztem. Pappá 1959. július 5-én szenteltek Neusiedl am See Burgenland-ban, Ausztriában. A tanulmányi évek nagyon sok munkával, fáradsággal és lemondással teltek. A teológia mellett pszichológiát is tanultam, tehát két szakot, ezt a tudásomat később kamatoztatni tudtam a gimnáziumban, a losensteinleiteni kamilliánusoknál. Az igazi nagy bevetés a gimnáziumban volt. A tanítás mellett tovább képeztem magam, doktoráltam és tanári vizsgát is tettem. Miután mindkét vizsgát letettem, engem bíztak meg a gimnázium igazgatói teendőivel.

    Egy baleset vetett véget a sikeres éveknek. 1968-ban tornázás közben olyan súlyos sérülést szenvedtem, hogy 10 hónapig élet-halál között lebegtem. Több osztrák kórházban küzdöttek értem, kétszer a klinikai halált is megtapasztaltam, de Isten velem volt és szép lassan felépültem. Nagyon sok szenvedő emberrel kerültem kapcsolatba, és ebből a tapasztalatból született meg egy igen sikeres könyvem, amit betegségem végén írtam, magyar fordításban az "Igen Uram" címmel.

    Felgyógyulásom után a barátok segítségével elkezdtem egy falut építeni mozgáskorlátozottak számára, ez a mai "Behindertendorf Altenhof". Itt 160 súlyos és korlátozott mozgássérült embert tudtunk fogadni, vegyesen férfit és nőt. Felelősségteljes tisztséget töltöttem be itt és én láttam el a lelkészi feladatokat is. Ebből az intézetből nagyon sok előadást, találkozókat szerveztem az ország számos részén, hogy támogatáshoz jussanak ezek az emberek. A hit erejével kaptam erőt és támogatást, és tudtam segíteni rajtuk.

    Magyarországra kerülésemnek igazi hajtóereje a már működő Kamilliánus Családok voltak. 1994-ben született meg az Osztrák Kamilliánus Rendtartományban a döntés, hogy Magyarországra küldjenek, hogy keressek egy helyet, és alapítsak meg egy kamilliánus kolostort. A házat rövid időn belül megtaláltuk Nyíregyházán, Borbányán. A kamilliánus kolostori közösség 1994-ben beköltözött és engem kineveztek a kolostor házfőnökévé.

    Innen járja Anton atya a kórházat, a szociális otthonokat, keresi fel az otthonukban, családjukban ápolt betegeket, vigasztalja, erősíti őket fáradhatatlanul. "A beteg ember azt kívánja, legyen mindíg valaki mellette" - mondja.

Végiggondolva a papi életem 50 évét, elmondhatom, hálás avgyok a jó Istennek, hogy ide vezérelt, és neki szolgálhattam. Nagyon szívesen voltam és vagyok kamilliánus pap. Több kisterjedelmű könyvet is írtam, melyek nagy segítséget adtak az embereknek. Különösen kedvelt könyvem magyar fordításban az "Igen Uram" című, amely már 19 fordítást élt meg. Hálát adok Istennek a papi hivatásomért, és nagy hálával gondolok azokra az emberekre, akik kísértek és segítettek az elmúlt 50 év alatt.

 

(Megjelent a Keresztény Élet 2009.július 5-i száma "Papi arcélek" rovatában. Szerző: Tárnoki András)