SZENT PÁL ÉLETE, MUNKÁSSÁGA

2008 június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén nyitotta meg XVI. Benedek pápa Rómában a Szent Pál-évet, a Népek Apostola születésének 2000. évfordulóján. Az emlékévet nem csak az Apostol vértanúhalálának városában és az Egyház központjában, Rómában ülik meg, hanem szerte a világon csatlakoznak hozzá az egyházmegyék, a plébániák és más közösségek. Az ilyen emlékéveket sem XVI. Benedek, sem szentéletű elődje, II. János Pál nem unalmában hirdeti meg, hanem ráirányítják figyelmünket hitünknek egy-egy fontos elemére vagy egy olyan személyre, aki a hitben példaképünk lehet. A 2000. év jubileuma alkalmából a Megváltóra figyeltünk, Krisztusra, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. 2003-ban, a Rózsafüzér évében Jézus édesanyja, Szűz Mária állt előttünk, akinek életeseményeit a szentolvasó titkainak segítségével elmélkedtük végig. 2005-ben, az Eucharisztia évében pedig az Oltáriszentségre figyeltünk, mint az Egyházat és a híveket éltető szentségre. Ha nem kapcsolódnánk bele az ilyen évek eseményeibe, bizony keveset érnének. De jó alkalmat teremtenek számunkra, hogy a világ más keresztényeivel együtt mi is tanuljunk belőlük. Ma, amikor plébániánkon elkezdjük a Szent Pál-évet, érdemes pontosan megfogalmaznunk szándékainkat, közös szándékainkat. Mit várunk a mostani Szent Pál-évtől?

Mindenekelőtt lelki megújulást. Ez a sokszor hallott kifejezés reményeim szerint mély tartalommal fog megtelni az esztendő folyamán. Ezért kölcsönözzük plébániai emlékévünk mottójául, jelmondatául Pál apostoltól a következőt: „Újuljatok meg lélekben!” (Ef 4,23). A lelki újjászületés Szent Pál esetében akkor történt, amikor a keresztényeket indult üldözni Jeruzsálemből Damaszkusz városába. Útközben Krisztus jelent meg neki, s ez a látomásbeli, de mégis Pál számára egészen személyes találkozás megfordította, egy új irányba állította az életét. A Jézussal való személyes találkozás a mi számunkra is életfordító, sorsfordító lehet. De sokszor mennyire félünk az ilyen találkozástól! Teljes elégedettek vagyunk életvitelünkkel, s azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk semmiféle változásra. Pedig ez a gondolkodásmód, a megszokotthoz való oktalan ragaszkodásunk, valójában a lelkünk halálához vezet. Nem válhatunk szokásaink rabjává, hanem érdemes új utakon elindulnunk. Szükségünk van a lelkünk csendes újjászületésére!

    Pál eljutott odáig, hogy semmit nem tekintett a saját érdemének. Mindarról, amit évtizedek alatt elért, képes volt lemondani Krisztus szeretetéért, azért, hogy életének egyetlen központja maga az Úr legyen. Rájött arra, hogy Krisztus az a szegletkő, akire építeni lehet. Ő az a biztos pont, akire egész életét építheti. Nekünk is egyedül Krisztusra érdemes építeni személyes életünket és közösségünket is. Nekünk is Krisztusra épülő élő kövekké kell válnunk. Sokan vagyunk és különbözőek vagyunk, mint ahogy a természetben található minden kő más és más. De ez a sok különböző kő akkor illik össze, akkor válik nehézségeket is kiálló, szilárd épületté, ha Krisztusra épül, mert Ő az egyetlen biztos alap számunkra. Akkor válhatunk élő kövekké, akkor válhatunk az Egyház közösségének élő tagjává, ha Krisztushoz kapcsolódunk valamennyien.

Befejezésül még egy gondolat: Idei jelmondatunkat így is mondhatjuk: Újuljatok meg Lélekben, azaz újuljatok meg a Szentlélekben. Lelki újjászületésünk ösztönzője a Szentlélek, az Atya Lelke, Krisztus Lelke, a kiengesztelődés Szentlelke, a Szeretet Lelke, a közösség Szentlelke. Segítsen mindannyiunkat Isten lelke abban, hogy közösséggé, tanúságtevő és élő közösséggé váljunk!

     Szent Pál élete

    Bevezető:

    Az apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából a Curate Infirmos hasábjain is szeretnénk bővebben ismertetni – a teljesség igénye nélkül – Szent Pál életét, az Őt körülvevő világot, megtérését , missziós munkáját, életének egyes érdekesebb eseményeit, megpróbáltatását és vértanú halálát.

A mi célunk is, hasonlóan a római tanító hivatal megnyilatkozásaihoz: jobban megismerni és megismertetni Szent Pál alakját és mérhetetlenül gazdag tanítását, valamint előmozdítani az ökuméne ügyét, hiszen Szent Pál alakja nemcsak a római, hanem a keleti- és protestáns egyházakban is kiemelkedő. (Forrás a Magyar Kurír)

1. A világ, amelyben Saul-Pál élt és munkálkodott:

    Az Ő világát, korát a keleti és nyugati kultúrák keveredése és az abból kialakult speciális helyzet a hellén szinkretizmus jellemzi. Vallási téren a legkülönbözőbb vallások keverednek, és hoznak létre vallási-közösségeket. Abban azonban mind megegyeznek, hogy Isten oltalmát, a megváltás kegyelmét és az örök életet keresik. Keletkezőben van a gnózis (a sémita és görög gondolkodás keveredéséből kialakult veszélyes tévtanítás ) és a sztoikus filozófia, mely a világpolgárságot hirdeti.

    Mindezek felett állt a Római Birodalom, mely a Földközi tenger népeit egyesíti saját uralma és közigazgatása alatt. A Birodalom égisze alatt egységes lesz a jog, a pénz, a súlymérték, stb. Utakat építenek, hogy a legtávolabbi tartományokat is összeköthessék. A kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes nyelv kezd kialakulni: a koine-görög.

    Mindezeknek a tényezőknek – majd látjuk – döntő jelentőségük van Saul életében és Pál életművében, mely az Egyház történelmi jelentőségű fordulatát jelzi.

2. Szent Pál apostol missziói útjai

Szent Pál, a tizenharmadik apostol, miután a damaszkuszi úton megtért és Isten felé fordult, elhatározta, hogy hirdetni fogja az Isten igéjét. Missziói útjai során rengeteg pogánykeresztény gyülekezetet alapított, amiket bölcsen gondozott. Élete, munkássága, tanítása és missziói útjainak segítségével világvallássá tette a kereszténységet.  Szent Pál apostol nevéhez három missziói út fűződik, amiket most röviden bemutatok.

            Az első missziói útjára 42-46 körül indult el a Szent Lélektől elbocsáttatva Barnabás társaságában (Révész). Szeleukián és Cipruson keresztül Szalamiszba jutottak. Pál, szokásához híven először a zsidók zsinagógáiban hirdette Isten igéjét. A zsidóknál nem sok fogékonyságot tapasztalt az evangélium iránt, ezért aztán a pogányokhoz fordult. Ám bejárván Ciprus szigetét eljutottak Páfuszig, ott találkoztak egy hamispróféta zsidóval, akit hitetlensége miatt Pál megvakított. Tovább utazván a pamfíliai Pergébe városába mentek, majd Anthiókiába érkeztek. Itt is a zsidóknak prédikáltak először, de az ő hitetlenségük  megint a pogányok felé fordította Pál apostolt és Barnabást. A zsidók azonban irigységgel teltek meg és feltüzelték a város istenfélő asszonyait és vezetőit, hogy üldözzék ki a városból Pált és Barnabást. Ők pedig elindultak Ikóniumba, ahol a zsidók ismét zavargásokat keltettek és meg akarták kövezni a két igehirdetőt. Ők ezt megtudván Lisztrába, majd onnan Derbébe mentek. Az első missziói út itt ért véget (Ap. Csel. 13-14.).

            A második missziói út indítéka az volt, hogy meglátogassák azokat a városokat, ahol eddig hirdették az Isten igéjét. Barnabás azonban azt szerette volna, ha Márk is velük tart az úton. Pál ezzel nem értett egyet, így elszakadtak egymástól: Barnabás Márkkal, Pál pedig Szilásszal indult útnak (Ap. Csel. 15.).

Az egyik forrás szerint a második missziói út 51-54-ig tartott. Derbén keresztül Lisztrába jutott Pál és Szilász, ahol egy Timótheus nevű tanítványt még maguk mellé vettek. Frígiát és Galícia tartományát érintve Bithinába szerettek volna eljutni, de a Szent Lélek nem eresztette őket. Így Mízián áthaladva Tróászba mentek. Ott, azon az éjszakán látomása volt Pálnak: egy macedón férfi jelent meg előtte és kérte őt, hogy menjen át Macedóniába segíteni rajuk. Pál megértette, hogy Európába, Macedóniába hívta őket az Úr, úgyhogy azonnal elhajóztak Tróászból, és Számotrákán át Neápoliszba, innen pedig Filippibe mentek. A filippiek azt gondolták, hogy Pál apostol és Szilász nem római, és azért is megharagudtak Pálra, mert egy jövendőmondó leányból elűzte a jövendölésre való képességet. Ezért aztán Pált és Szilászt megvesszőzték, és börtönbe csukták. A tömlöcből csodás módon kiszabadultak és kivezettetvén a városból, tovább utaztak (Ap. Csel. 16.).

Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek. Ennek az időpontját 49-re teszik. Itt is hasonlóképpen jártak, mint Anthiókiában: a zsidók közül keveset tudtak megnyerni az Evangéliumnak, de annál többet az istenfélő görögök és az előkelő asszonyok közül. Emiatt a zsidók irigykedtek, csődületet támasztottak és a város elöljárói elé vonszolták Pált és Szilászt, felforgatással vádolván őket. Így el kellett hagyniuk Thesszalonikát és Bérea felé indultak; (Ap. Csel. 17.). A béreai hívőket a thesszalonikaiak felbujtották, így Pálnak Béreából is menekülnie kellett, de Szilász és Timótheus ott maradt a városban. Így jutott el Pál Athénba, de mivel ott nem sok hívőt talált, továbbállt Korinthusba, ahol mintegy másfél évig -egy esztendeig és hat hónapig (Ap. Csel. 18.)- munkálkodott. Eleinte itt is a zsinagógában tanított, azután az ellene támadó és gyalázkodó zsidók miatt hamar elhagyta a zsinagógát, és egy Titius Justus nevű ember házában hirdette tovább az evangéliumot. Zsidó ellenfelei Gallio prokonzul előtt is bevádolták, de ő nem volt hajlandó beszállni a vitába (Budai). Másfél év után innen is elhajózott Pál, mégpedig Efezusba, majd Jeruzsálembe. A jeruzsálemi nyomorgó gyülekezetnek elvitte az útján szerzett szeretetadományokat, hiszen bensőséges szeretettel ragaszkodott népéhez és a szent városhoz. Itt fejeződött be Pál apostol második missziói útja.

A harmadik missziói út 55-58-ig tartott. Ennek az időszaknak az első majdnem három évét Efezusban töltötte Pál apostol. Sok megtérés, gyógyítás lett munkájának eredménye, de ugyanakkor harcot is indított egy babonás, pogány kultusz, az Artemis-kultusz ellen, ami miatt végül menekülnie kellett a városból. Macedóniába menekülve, ott újabb tanításokkal látta el a gyülekezetet, majd ismét Görögországba ment. Itt töltött három hónapot (Ap. Csel. 20.). Három hónap elteltével Pál apostol úgy döntött, hogy mivel a zsidók merényletet terveznek ellene, Macedónián át Szíria felé indul. Tróászba érkezett, ahol egy éjszakán átprédikált, majd Asszoszon, Mitilénén, Kioszon és Számoszon keresztül Milétoszba jutottak. Ide hívatta magához az efezusi gyülekezetet és elbúcsúzott tőlük; mondván, hogy mostantól fogság vár rá. Isten ugyanis többször megjelentette Pálnak, hogy Jeruzsálem városában fogság vár reá, de ő megkötöztetni és meghalni is kész volt az Úr Jézus nevéért. Az efezusiak elsiratták, kikísérték a hajójához, és Pál apostol megindult Jeruzsálem felé. Milétosztól Jeruzsálemig érintették Rodoszt, Patarát, Tiruszt, Ptolemaiszt és Cézáreát. Tulajdonképpen Jeruzsálem városa Pál apostol harmadik missziói útjának végpontja (Ap. Csel. 20-21.).

3. Szent Pál apostol szenvedései, halála

Ezután már csak Pál apostol szenvedései következtek. A jeruzsálemi gyűlölködő zsidók meg is próbálták eltenni láb alól, de a római katonaság kimentette az apostolt. Majd őrizet alatt elindították Róma felé Pál apostolt, de hajótörés miatt a telet Málta szigetén töltötték. Rómába kb. 61 tavaszán jutott el; a hagyomány szerint megszabadult az első római fogságból és még tett néhány missziói utat, s ezután került a másodszorra is fogságba Rómában, ahol elérte a vértanúhalál